Evangélikus

A bezi evangélikus templom rövid története

A Bezi Evangélikus Egyházközség Magyarországon egyike a legrégebbi gyülekezeteknek.

A reformáció századában, az 1500-as években keletkezett. Az akkor buzgó földesurak és jobbágyok az Isten háza mellé azonnal iskolát is állítottak.

Az ellenreformáció, majd pedig a németek pusztítása teljesen megsemmisítette a falut, amelyet a szorgalmas lakosság az eredeti helyétől 2-3 kilométerre a mai helyen épített újjá.

A feléledés után a gyülekezet első lelkésze Pápai István volt, majd Perlaki Gábor lett az utódja. Az ő lelkészi szolgálatához tartozott a gyülekezet újjászervezése és a templom építése. Az épület mindössze egy év alatt készült el 1787-ben. A mai templom 1836-ban nyerte el végleges formáját, amikor megnagyobbították és tornyot építettek rá. Azóta többszöri felújításon esett át, de változatlan formában szolgálja a bezi evangélikus hívek hitéletét.

Az evangélikus gyülekezet a téli hideg időben korábban a lelkészlakás gyülekezeti termében, majd pedig az egykori iskolában tartotta istentiszteleteit és közösségi alkalmait. Ezek az épületek a XX. században politikai okokból több alkalommal is gazdát cseréltek, jelenleg nem az egyházközség tulajdonában állnak.

2015-ben készült el gyülekezetünk új közösségi tere az Imaház, mely a település központját díszíti és megfelel a legkorszerűbb igényeknek, legfőképpen pedig téli istentiszteleteinknek ad otthont. Alkalmainkat vasárnaponként fél 10 órakor tartjuk, s minden hónap negyedik vasárnapján este 18 órakor családi istentiszteletre várjuk testvéreinket.

Az egyházközség évszázadok óta társulásban működik az enesei közösséggel, 2020-tól pedig a mérgesi és bodonhelyi evangélikusok is csatlakoztak hozzá. Így a hivatalos neve: Bezi-Enesei és Mérges-Bodonhelyi Társult Evangélikus Egyházközség.

Az 1786-os újjászerveződés óta – amióta ismerjük gyülekezetünk történetét – 14 lelkész szolgált az egyházközségben. A jelenlegi lelkipásztor a harmadik leghosszabb ideje szolgáló és helyben lakó lelkész.

Evangélikus jelképünk a Luther-rózsa

A logók, reklámképek világában élő XXI. századi ember – még ha lutheránus vallású is – alig figyel fel ma már arra a tényre, hogy nekünk evangélikusoknak is van egy jelképünk, „logónk”, amely egyházunkat már évszázadok óta jelképezi.
János Frigyes választófejedelem ajándékozott Luther Mártonnak egy pecsétgyűrűt. A középkorban általánosan elterjedt volt, hogy bizonyos társadalmi rangú személyek, levelüket aláírásuk mellett, pecséttel is hitelesítették. (A hétköznapi emberek akkoriban döntő többségben még írástudatlanok voltak.) A pecsét viaszba mártott lenyomatával zárták le a levelet. A pecsétet leggyakrabban gyűrűn hordták, innét ismert a pecsétgyűrű, amit jellemzően férfiak viselnek ékszerként ma is. A választófejedelem Lutherra bízta a pecsét megtervezését, amit az ő kívánsága szerint készítettek el.
Így jött létre egy arany színű gyűrűben, kék háttér előtt, a zöld levelű, fehér rózsa, melynek közepében egy piros szív van fekete kereszttel. Mi, evangélikusok általában nem ragaszkodunk színes egyházi jelképekhez, ez a kis rózsa mégis egyházunk szimbólumává vált, mely gyakorta megjelenik templomok, imaházak homlokzatán, gyászhirdetések sarkában, vagy újabban evangélikus internetes felületek logójaként. Több magyar település címerében is jelen van a Luther-rózsa, ami nyilván a tartós és erős evangélikus jelenlétre utal. Megyénkben ilyen települések például: Bezi, Kajárpéc, Malomsok, Mórichida, Sobor, Tényő és Vadosfa. A Luther-rózsáról számtalan kis versike is született, melyet nagyanyáink korában lelkes rigmusokban skandáltak a gyerekek: „Rózsákon jár Krisztus híve,/Ha keresztet hordoz szíve.” Egyházunk emblémája azt hirdeti: akkor leszünk igazán boldogok, ha szívünkbe fogadjuk a keresztet. Földi életünk is a rózsa szépségéhez hasonlóan múlandó. De vár reánk a mennyei boldogság, amely végtelen, amint a Luther-rózsát körülfogó gyűrű is a végtelenséget jelképezi.

Római katolikus

 

 

Beziben, a Nagyboldogasszony (Szűz Mária mennybevétele, ünnepe: augusztus 15.) templom téglából, klasszicista stílusban épült, 1834-ben. Műemlék 1960 óta. Hossza 15 m, szélessége 7 m, toronymagassága 15 m. Restaurálták 1938-ben, 2014-ben.

A templom és az egyházközség lelkipásztori ellátását 1999 óta Gőgh Tibor lébényi plébános végzi. Cím: 9162 Bezi, Rákóczi u. 20., Plébániahivatal: 9155 Lébény, Templom tér 2., Telefon: 06 96 360-094

Szentmiséket rendszerint havonta, a hónap utolsó vasárnapján, du. 2 órai kezdettel mutatnak be.

Bezi szülöttje, Kónyáné Kovács Ildikó, földrajz-történelem szakos tanári diplomával rendelkező, magas művészi fokon szobrokat, domborműveket készítő keramikus saját alkotását, a Jézus keresztútját ábrázoló 14+1 (a feltámadás) kerámia domborművet, adományozott a templomnak 2000-ben.

A templom külső és belső felújítását követően Dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök szentelte újjá a templomot 2014. szeptember 28-án, a du. 4 órakor megkezdett szentmisében, a környező egyházközségek papsága és nagyszámú hívő jelenlétében.

 

 

Templomunk védőszentje: Jézus édesanyja, Szűz Mária

 

A Boldogságos Szűz -, akit nyelvünk nem egyszerűen szentnek, hanem Szentségesnek mond - a legnagyobb a szentek között, mert neki adatott az a kegyelem, hogy anyja lett a megtestesült Igének. Míg a szentek az Úr Krisztus teljességéből merítik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket, addig a Boldogságos Szűz ugyanebből a Forrásból megkapott minden kegyelmet, amit teremtmény egyáltalán kaphat: ő a ,,kegyelemmel teljes''. Szűz anyasága öröktől fogva ott volt Isten megváltó tervében, s amikor elérkezett az idők teljessége, megtörtént az, ami a természet rendjében sem azelőtt, sem azóta nem fordult elő: anya lett a szűz és fia született: Jézus, a mi Megváltónk.

Az Ószövetségi Szentírásban jövendölések hangzottak el a Megváltó anyjáról:

Betlehemben fogja szülni a fiát:

,,És te, efratai Betlehem, kicsiny vagy ugyan Júda fejedelmei között, mégis belőled származik nekem az, aki uralkodni fog Izrael fölött. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre megy vissza. Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül az, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék'' (Mik 5,1--5). Mária az a Szűz, akinek Betlehemben kell majd világra hoznia Őt, akinek származása, mert Isten Fia, az örökkévalóságból való.

Az Újszövetségi Szentírás a következőket mondja el:

Mária = Istentől szeretett - Ez nemcsak nyelvészeti szempontból valószínű, hanem teológiailag is a legszebb és legtalálóbb neve annak, akit Isten a leginkább szeret a teremtmények közül, mert a legszebb, s épp ezért a legszebb.

Az evangélium tanúsága szerint Mária jegyese volt már a Dávid házából való Józsefnek, amikor Isten elküldte hozzá Gábor angyalt a Megtestesülés örömhírével.

Ezután eltelt közel 20 év imádságban, munkában, s közben Jézus felnőtt. József halála után Mária Jézussal együtt leköltözött Kafarnaumba, s egy ideig úgy ismerték őket mint a názáreti ácsot és özvegy anyját. Amikor pedig Jézus 30 éves lett, s elhangzott az Úr szava János felett, aki hirdetni kezdte a bűnbánat keresztségét, Jézus elbúcsúzott Máriától és megkezdte nyilvános működését. Az evangélisták, amikor nyilvánvalóan Jézus

Krisztusról írnak, Mária jelenlétét is tapasztalják és érzékeltetik:

- Mária ott van az első csodánál: a kánai menyegzőn;

- az emberek tudnak róla: ,,Boldog a méh.....'';

- a háttérben kíséri Jézust: ,,...anyád és rokonaid beszélni akarnak veled...'';

- ott van a kereszt alatt, ahol az Egyháznak is anyja lett; - ott van a pünkösd várásában;

- ő a Napba öltözött asszony (Jel 12), kinek mennybevétele a bűn és a halál fölötti győzelem teljessége (lásd augusztus 15-én).

 

A Szentséges Szűz Mária mindezen kiváltságával és nagyszerűségével példaképünk és reménységünk. Példaképünk a hitben, reménységünk abban, hogy ami vele történt, az velünk is - az Egyházzal és az Egyház minden tagjával - megtörténik: részünk lehet a bűn és a halál fölötti teljes győzelemben.